Outside the Asylum

2008. október 7., kedd

Migrálásom története (MSOE-s gyönyörök)

Figyelem! Hosszú bejegyzés, s főleg geek-eknek és ex-Helpdeskeseknek ajánlott.

Lassan egy hónapja nyomom A Cégnél, s persze arra a másfél hétre még a régi domainre nyomtak fel (a change lényegében három betű betoldása volt a .hu végződés elé zímélcímünkben). Aztán jött a levélke, hogy mostan tessék nagyon figyelni, mert változni fog a zímélcím, s vele a felhasználói név is (szvsz ezért NEM kéne a kettőnek ugyanannak lenni). Este hat és reggel 8 között pedig ne tessék levelezni, mert irgum és burgum leszen. Semmi technikai paraméterek, vagy hogy itt-ott ezt-azt be kell majd állítani, ilyesmi – neeeem, minden full automatikusan megy majd, don’t panic.

Namost én lehúztam másfél évet sevice desken, s ez idő alatt 2 (vagy 3?) migrálásnak voltam szem-, de legfőképpen fültanúja… Magyarul villámgyorsan kiszedegettem a ’Beállítások’ alól az olyan dolgokat, hogy Exchange szerver neve, rövid- és hosszú felhasználói név, archív mappa elérési útvonala, stb.

Ötkor nagy levegő, kijelentkezés. Másnap nyolckor nagy levegő, bejelentkezés. Szépen, akkurátusan átírva a domain nevet, kis- és nagy betűkre kényesen ügyelve. Bejelentkezett (levegő kifúj). Aztán sima kék Windows-háttér, kettő darab árva ikonnal. Hűha (de még no panic, majd visszarakosgatom a cuccokat). Outlook elindít. Kérjük, írja be a szerver-nevet és rövid felhasználói nevét (cinikus-gonosz mosoly a szájszéleken és a „na megmondtam – én úgy tudtam” ismerős érzése). Beírom. Hibaüzenet: nem ismeri fel a nevet. Hoppácska. Ellenőrzöm – szervernév OK. Elkezdek játszani ékezetekkel. Nem talál. Szervernév váltása (a számé a végén). Nem talál. Internet van, nem vagyok offline munkában. Troubleshooting fegyvertáram csappan megfele, munícióm fogytán. Végül megadom magam, tárcsázom a Helpdesket.

Itten most tegyük meg azt a rövid kitérőt, hogy A Cégnél nem úgy működik a Helpdesk (se), ahogy azt a multinál megszoktam… Itt nevezetesen, ha a kolléga 1 percen belül nem veszi fel a telefont, akkor a hívás nem fog várakozni, mivel nemes egyszerűséggel bontják a vonalat. Khemm. A „hogyan működik a gyorstárcsázás a telefonomon” című leckét ekképp rekordidő alatt sikerült elsajátítanom. A kétmilliomodik redial után csak felveszi a kolléga, s kérdi, hogy hát mi a probléma. Mondom neki, gondolom valszeg ugyanaz, mint sokan másoknak: nem megyen az Outlook. Eztán jött az alábbi kis kánverzésön:

HD agent: Mert figyelni kell a domainre, mivel megváltozott.

Enna: Egen. De itt most az Exchange szerveren nem talál sem vezeték-, sem keresztnév, sem felhasználói név alapján.

HD agent: (kis csönd). Kisbetű-nagybetű?

Enna: Stimmel, az összes létező kombinációval kipróbáltam. Ugyanaz a hibaüzenet.

HD agent: Mit ír ki?

Enna: (már fejből nem tudom, reprodukáltam gyorsan és beolvastam neki).

HD agent: (zavart csend) … ilyennel még nem találkoztam… tehát akkor nem tud bejelentkezni a gépbe.

Enna: (kicsi hang sikít odabenn, de én nyugodt vagyok): Nem egészen. A gépben benn vagyok, az Outlook nem indul el.

HD agent: az kizárt, mert ha a gép elindul, onnan az már automatikus…

Enna: … kéne, hogy legyen, olvastam a levelet. De nem indul. Nem talál a szerveren a directory-ban.

HD agent: ööö… jó. Akkor felveszek egy jegyet, hogy nem tudott bejelentkezni…

Enna: az Outlookba. Azt is írjuk még bele, hogy internet van, intranet van, felhasználói nevem:..., exchange server:…, pontos hibaüzenet: ….

Király, leírta elküldte. Nemsoká jelentkezett is a technikus kolléga, aki búgó hangon közölte, hogy azért nem talál a directoryban, mert a régi exchange szervert lekapcsolják, s át lettünk pakolva egy vadiújra, aminek sokkal hosszabb és értelmetlenebb neve van. Ja, mondom, ez király, de akkor ezt miért nem írták bele a levélbe. Hát, mivelhogy automatikusan kellene mennie… Aha. Zsír. Outlook belőve, remote desktop connectionön keresztül. Kérdi, hogy valami egyéb gond van-e? Mondom, ja. Profilom lehet, hogy egy kicsit rottyon van – legalábbis erre engednek következtetni az alábbi fícsörök: a desktop kevéssé néz ki úgy, mint ahogy kéne, nemcsak az outlook, de semmi más sem indul automatikusan, tálca szétcsúszva és lokkolódva, közös meghajtó nyista, s a felsorolás alatt megkíséreltem visszanyitni zímél archívot is, s az meg - tárárááá: seholsenemvan. Ööö, hát akkor ő most kicsit kutakodna itt, ha nem baj. Mondom nem baj, csinálja csak nyugodtan, tegyük le a telót, majd csörrenjen vissza, ha talált valamit. Én meg addig – jól nevelt user módjára – elzúztam kávézni.

Telik-múlik az idő, csörög a technikus, hogy hah, megvan a gond: Nem a Start menü/ Dokumentumok alá mentettem a cuccaim! Diadalittas csend. Mire én:

- És?

- Mindig oda kell menteni.

- (???) Mer’ miér’?

- Mert különben szétmegy a profil, de én most mindent áttettem oda, ne aggódjon, meglesz az összes cucc.

- OK, de hova mutat? (még nála az egér, ezért kérdeztem)

- Hogyhogy hova mutat?

- Hát a Start menü/ Dokumentumok?

- ööö

- (na, gondoltam, segítek szegénynek, valszeg túl sok Józsi nénivel volt dolga): Szóval, ez a mappa, ahova menteni kell egy szerveren van, jól gondolom?

- Jaaa, igen. Ott.

- És ha a merevlemezre mentek, akkor az szétbarmolja a profilom, ugye?

- Ööö, igen. Lényegében.

- Aha, így már értem. S ezt miért nem mondta senki a legelején?

- Mindenki a Start/ Dokumentumokba szokott menteni.

Hát, nem, nem mindenki, meg nem mindegy, hogy a könyvtár valójában hol van, de úgy éreztem, ebbe már tényleg ne menjünk bele, fő, hogy kiderült a turpisság és most minden működik. Csak 2,5 órámba telt… A hapsi egyébként nagyon udvarias volt, más usereknek meg tényleg indult. Mr Murphy mindenhová követ engem...

13:51 |

2008. szeptember 30., kedd

Napi fa**ág rovatunkban ma...

... az alábbi csodás gyöngyszemet tegnap láttam felfestve egy mégcsodásabb autóra, de persze nem tudtam a buszból lekapni.

Azonban az Úr kegyelméből eme csodás cég jelen van az interneten is, így tehát alant a logó a cégnévvel, itt peniglen a kérdés: Ön dolgozna-e ennek a cégnek?

9:14 |

2008. szeptember 24., szerda

Ünnep

A tegnapi este tényleg az volt. Volt benne csavaros eszű összeesküvés és teamécsessel kirakott ösvény (alá Szilvike és Piri), plüssbárány (provided by R.), ínycsiklandó előétel-falatkák - szőlő, sonka, sajtok -, valamint csodálatos főétek (alá Szilvike), csokitorta és könyvek (provided by Piri), büntető viccek és fényképek (provided by R.), szuper hangulat (az jött magától).

És én voltam AZ ÜNNEPELT. Tényleg. Benne a középpontban. Kicsit, mint gyerekkoromban. De az annál jobb volt annyiban, hogy körbenéztem és megnyugodtam: íme az én évek alatt összegyűjtögetett, választott családom. (Na, persze nem a teljes, szerintem annyian nem fértünk volna be a nappaliba). S ami még meghatóbb volt, hogy ők hárman - bár hallomásból, általam ismerték egymást - még sosem találkoztak, mégis úgy beszélgettünk ott négyesben, mintha egy összeszokott asztaltársaság lennénk. Úgy örülök nekik nagyon, na...

9:33 |

2008. szeptember 23., kedd

Megint egy évvel öregebb lettél...

...s (asszem egy picivel) bölcsebb is TALÁN. Ezen van a hangsúly.

Viszont az biztos, hogy ma nem egyedül ünnepelek (pedig a hétköznapra eső szülinapok általában arra ítéltetnek, hogy ilyen magányos SMS-partyvá silányuljanak, de nem: ma lesz emberi hang). Szilvike ünnepi vacsorát főz, s hozzá átlátogat még Pirkó és R. is - R. már napok óta húz, hogy milyen meglepetést vett, de persze nem mondja meg, nem is utal rá, hogy mifélét, csak kiadta az ukázt, hogy tessék jól meglepődni és lelkendezve örülni. (És mivel ő szép nagyra nőtt, én meg nem, így - bölcsen - nem is ellenkezek).

Időközben a kinevezésem is ideért (yippiee!) és eddig sikerült besöpörnöm 2-3 dícséretet is. :)

16:19 |

2008. szeptember 7., vasárnap

Holnap kezdés az új helyen...

Szorítson mindenki, aki erre jár... Köszi!

18:32 |

2008. augusztus 31., vasárnap

Lebegés

Másfél hónapja szabadon, egy hónapja felmondási időben, 4 kilóval könnyebben, lényegesen szőkébben, barátokkal körülvéve lebegek.

Nem tudom, mikor voltam utoljára ilyen szabad. Nem tudom mikor tudtam utoljára ennyire "befelé" figyelni. Nem tudom, mikor jártam ennyit össze-vissza a városban (pedig azt hinné az ember, ha párkapcsolatban van, majd akkor viszik mindenfelé, de nem...).

Kicsit olyan most, mintha újjászületnék: fontos(nak hitt) dolgokat vesztettem, más dolgokat kaptam (vissza). Most semmi sem biztos az életemben, a lehetőségek viszont (ismét) határtalanok. Talán az egyetemi államvizsga után éreztem utoljára hasonlót.

Van az élet, meg vagyok én. A gyeplő a kezemben, de most egy kicsit elengedtem, vigyen amerre akar... Ki tudja mi vár? Ha pedig nem tetszik a táj, hát húzok egyet ama bizonyos gyeplőn, s fordítok egyet a sorsomon.

Azt hiszem, ez az amit régóta hiányoltam: a teljes függetlenség. Senki nem mondja meg, mi a jó nekem, nem okít, nem ad kéretlen tanácsokat, senkihez nem kell alkalmazkodni, senkire nem kell várni, s én sem váratok meg senkit. Van pénzem, 10 perc alatt programot tudok szervezni, másik 10 alatt átszervezni, ha akarok menni bulizni megyek, ha nem, nem megyek. Az ex-melóm már rutinból megy*, a másikat majd meglátom, milyen lesz (bár nincsenek kétségeim afelől, hogy villámgyorsan beletanulok - az emelt szintű mikroökonómián kívül eddig bármit megtanultam. Azt is csak azért nem, mert úgy éreztem, végképp nem éri meg a belefeccölt energiát).

Most kiülök a terszra napozni, közben kitöltöm a belépőpapírokat és fogyókúra ide - gyümölcsnap oda, bedobok egy Bacardit.

*Érdekes adalék: a főnököm minden áron meg akart tartani (őszintén sajnálta távozásomat), s dráma helyett nagyon nyílan beszélgettünk/ beszélgetünk egymással. K.rva jó érzés, hogy elismernek, megbecsülnek, hogy kikérik a véleményemet, s főleg, hogy nincs sunnyogás. Remélem, az új helyen is így lesz. Egy biztos: a gerincem nem hajlítom meg - inkább elhúzok a fenébe.

15:23 |

2008. augusztus 14., csütörtök

Sziget meg a szétszabdalt szabadság

A tegnapi Alanis koncert a Szigeten szuper volt: sokkal érettebb, tisztább hang, de semmivel sem kevésbé dinamikus előadásmód. (Mihez mérten? A pár évvel ezelőtti bécsi koncerthez képest). A magyar gyökereire büszke kanadai énekes nagyon elemében van - annak ellenére, hogy nem rég gyűrűs menyasszonyként maradt hoppon (kiírta magából, gondolom, már csak az új album dalait hallgatva is). Csak gratulálni tudok neki... Az én lábamban ugyan benne volt a bugi, de kísérőimében sajnos nem, így a táncikálás elmaradt, inkább egy kellemes ücsörgős-csatangolós estét tartottunk. Hogy jó volt a társaság, az abból látszott, hogy hét órát voltam a Szigeten - viszont úgy háromnak érzékeltem.

Rendkívül előrelátóan a szalagot nem vágtam le, hátha van múzeum-discount, hehe... nem is csalatkoztam: egy rahedli helyre beengedik az embert féláron. Gyorsan vázolom is a mini-szabi tervemet a hétvégére:

1. Péntek: egy régi-régi vágy kerül le az ígéretek poros padlásáról: Aquincum. Két kiállítás nomeg a romok - szerintem elleszek vele estig is akár. Aztán esetleg Margit-sziget.

2. Szombat: Állatkert és a BODIES. Az állatkertben új szavanna-kifutó van, meg még vidrákat is akarok nézni... A szétszedett emberes-anatómiásra meg eddig szintén nem jutottam el... most itt a nagy lehetőség.

3. Vasárnap: szédelgés, talán Szépművészeti, barátnőzés van tervbe véve...

Jövő héten (szabi második fele, közbeiktatva 2 munkanap - hogy véletlenül se tudjak nyaralást foglalni, ugye) pedig haza, onnan meg iszkiri Bécsbe. Egyedül/ társasággal, még nem tudom...

(Persze aki tud jobbat ajánlani... bár nem hinném, hogy ilyen feltételekkel lehetne jobbat kihozni).

17:42 |

2008. augusztus 10., vasárnap

Skydisco

Őtet meg most leltem... nekem szimpatikus, így elsőre.

20:43 |

Lehet belőle száz is, az az egy többet ér...

Pirkó szavaira reflektálva vetem képernyőre az alábbi pár sort (ld. előző bejegyzés kommentjei):

Többször, többekkel beszélgetve került terítékre már a nagy vs kis baráti kör, nomeg maga a barátság fogalma.

Nálam elég tiszta a képlet: akivel jól elvagytok együtt, jókat beszélgettek, eljártok együtt moziba/koncertre/iszogatni, az a haver, ill. a nexus jellegétől függően ismerős. (Ebből nekem is sok van).

Az azonban, akit ~~könnyes-taknyosan~~ pityeregve felhívsz, hogy nincs hol aludnod, mert kidobott a faszid/főbérlőd/apád-anyád/stb., s ő ennek utána azonnal meghív magához (mégcsak kérni se kell, automatikusan, mert magától értetődik számára), teát főz, etet-itat (mindenfélékkel), órákon át ápolja a kis lelkedet, megfelelő helyen megnevettet, pizsit is ad, megerősít abban, hogy te vagy az egyik legcsodálatosabb ember a Földön, elmondasz neki olyan dolgokat, amit anyádnak (se) mondasz el, természetesen csórhatsz a samponjából, programot szervez veled (még akkor is, amikor leköthetné a maga boldogsága/ dolgai), felveszi a telefont (ha épp nem veszi fel, visszahív), képes veled együtt cigizni/ virrasztani hajnalban; mindezt akár félév/ egy év kihagyás után is* - na, azt hívják BARÁTnak.

Most mindenki elkezdhet utánaszámolni, hogy neki hány ilyenje van. (Nekem van öt, mert én szerencsés vagyok.)

Köszönetképpen pedig szóljon nekik Halász Judittól a 'Semmi sem tökéletes'. Ha egyszer gyerekem lesz (bárhol szülöm is a világra), ezen fog nevelkedni.

* Valaki azt mondta nekem mindig, hogy azért hívogatja telefonon folyton a barátait, mert a barátságot ápolni kell, különben elvész. Van egy jó hírem: az igazi barátokat nem kell 'menetrendszerűen' felhívni csak azért, hogy el ne felejtsenek. A barátoddal ilyen sallangokra ugyanis soha nincs szükség. Vele olyan mélységű a kapcsolat, hogy akár két év kihagyással sem jelennek meg a tiszteletkörök - leültök, s ugyanúgy folytatjátok a beszélgetést, mitha tegnap találkoztatok volna utoljára.

13:27 |

2008. augusztus 9., szombat

Szadomazo

Ó, azok a csodásan elhelyezett, burkoltan aljas kis (fél)mondatok! Tudja, hogy olvasom - én meg tudom, hogy azok a (fél)mondatok gyakorlatilag kizárólag nekem lettek elhelyezve (mert a "rajongótábor" nagy része nem is érzékeli)... azt hiszem itt az ideje, hogy kitöröljem a bloglistámból.

Hát hülye vagyok én, hogy hajnali 1-kor az ő érzelmi nihiljén ba**om fel magam, ráadásul 11 óra meló után?!*

*Igen, hülye. Bár leginkább azért, mert ennél sokkal többet vártam tőle... illetve ezt nem néztem ki belőle. Ami talán még ennél is kiábrándítóbb, az az ún. "közös baráti kör": na gyerekek, ez konkrétan egy nemlétező fogalom.

1:03 |

2008. augusztus 7., csütörtök

MISC

1. Ma meghoztam egy elég fontos döntést... a részletekről később, ne kiabáljunk el semmit... (Bár gyakorlatilag alea iacta est)

2. Tegnap összefutottam Mr eX-szel - azt hittem megrázó(bb) lesz, de nem. Inkább csak szürreális: nem ugrott a nyakamba, nem kérdezte mi volt ma, s nem indultunk haza kézenfogva. Én balra, ő jobbra.*

3. Negyed órával később már a W****nd egyik kirakatára tapadtam - másfél hétig tartottam magam, hogy nem veszem meg a Jugendstil-motívumos táskát, de persze nem bírok élni nélküle. :)

4. Aztán meg WALL-E (ide most 2000000 szivecske jönne, ha ez egy p*nciblog lenne), lényeg, hogy must see, még a felfokozott várakozások ellenére is. Azt pedig különösen szeretem a Pixar-mozikban, hogy egy régi filmszínházi szokást elevenítettek fel: a kísérőfilmét. A 123. reklám helyett egy kb 10 perces rövidfilm, amely segít ráhangolódni az élményre...

Ilyet kérek szépen a szülinapomra!

5. A Tandem bezárt. Gyász. (Ó, azok a házi limonádék!) :(

*Persze egy kis adag vitriolnak má' megin' sikerült kibuggyannia belőlem, de nem vészesen, remélem.

21:33 |

2008. augusztus 3., vasárnap

The ulimate break-up song

Ezen A-val hosszú percekig röhögtünk... mestermű:

"Nyusziszagú cicamackó" - az abszolút retorikai csúcs...

Küldöm a sorstársaknak (aka nem rég szakított/ elhagyott emberkéknek) és mindenkinek, aki szereti az ilyet...

Aztán még voltam moziban szerdán: Zohan - rettenetes blődli, de egyszer-egyszer ilyen is kell; valamint szombaton: Karamell - libanoni művész(?)film. Utána sörözés, nyami...

A pénteki pizsiparty szintén istenien sikerült: mennyei étkekkel és szolid kibeszélőshow-val...

Valamint rájöttem arra is, hogy kissé elhanyagoltam magam az utóbbi egy évben (talán a társas kapcsolat nyújtotta 'biztonságérzet' miatt) - most következhet ismét a koplalós fogyókúra, de én elszánt vagyok... (hrr-grrr).

19:27 |

2008. július 28., hétfő

Sitz, platz, rolle!

Kutyaidomítás felsőfokon rovatunkban ma: Hogy küldjük a helyére az ebet?

Ecsém barátnője mutatta be ezt a hihetetlen szkeccset, Molly kutyával, aki egy törpetacskó (nagyon szép és ezt tudja is magáról a kis bestia).

Zs: - Molly, menj a helyedre!

Molly: bambi-nézés

Zs: - Rossz kutya, menj a helyedre!

Molly: zavart - ködös bambi-nézés

Zs: - Molly, HELYEDRE!!!

Molly: riadt bambi

Zs: - (sóhaj) Mencizzél a helycidre!

Molly: köd eloszlik, öröm-bambi és eltipeg a kuckójába...

BARBIE-KUTYA!!!

17:17 |

Macik

Tegnap ellátogattam ide (Lőttem vagy ezer képet a mobilommal, azonban a linkelt helyen bőségesebb, nagyfelbontású, stb, stb). A Steiff macikról (és egyéb állatkákról, melyeket itt is kiállítottak) annyit kell tudni: a) gyönyörűek; b) úgy 100 éve készítik őket - kézzel; c) aranyáron kaphatók (a plázában kiállított kis plüssök összértékéből egy lakást tutira lehetne venni). Személyes kedvencem Othello - ha egyszer megkeresem az első félmillámat/ milliómat/ nyerek a lottón/ elvesz valami kőgazdag kékvérű, egy replikát feltétlenül szerzek...

Addig is a Pestről hazacincált mackók találtak új otthonra egy szép, tágas vitrinben; ahol még a társaság is kitűnő (győri mackóim). Egyelőre elégedettnek tűnnek... :)

16:39 |

2008. július 26., szombat

Statikus IP, naa, naaaa??

Hátkéremszépen a csütörtököt végigaludtam (betegszabi), a péntek nagyobb részét végigfeküdtem (gyógyszerek, orrcsepp, hazadöcögés apu-doktorbácsihoz). Most meg itt kuporgok a szobám közepén, körülöttem egymásra hányva győri és pesti életem dobozokban, zsákokban... És sem erőm, sem kedvem kipakolni. Sok volt már a hurcolkodás az utóbbi hetekben... Talán csak a macikat... így olyan kétségbeesettnek tűnnek - dobozokban, zsákokban...

Ó, igen... és szép ügyesen, önállóan belőttem a netet, statikus IP, kézibeállítás, alapértelmezett átjáró... nyami! (Még jó, hogy ma nem dolgozom).

Ezt pedig önmagam, s az erre tévedők felvidítására szúrom ide:

(tipp, hol lőttem, s szerintetek mit ábrázol?)

22:55 |

2008. július 21., hétfő

Kelet-Ázsia és allergia

Szilvike egy tündér, nem engedi, hogy szomorkodjak, egyszerűen nem hagy rá időt... Most is ellátogattunk a Hopp Ferenc múzeumba (vasárnap), s természetesen az egész kiállítást végigprüszköltem... (tennék fel képeket is, de Szilvikénél nincs Net, idebenn meg kedvem és arcom nincs képeket töltögetni).

Ma meg alig látok ki a fejemből... Nyüssz!

18:52 |

2008. július 18., péntek

Szebben is mondhatta volna, kis lovag…

Nos, eddig nem éreztem kényszerét, hogy bármit is írjak erről, mert én valóban úgy gondolom, vannak dolgok, amikről félidegeneknek (bocs) nem beszélünk. Sajnos azonban neki sikerült olyan helyzetbe hoznia, hogy mégis kelljen. Tisztázzuk: a sarat ő keverte meg magának (nem én adtam fel ezt a kapcsolatot – ő adta fel). Szerintem túl könnyedén dobta el mindazt, amit kapott, s ezt meg is mondtam neki. Négyszemközt, ahogy illik. Nem százak előtt tettem homályos (a másikra nézve becsmérlő) utalásokat, nem százak előtt ferdítettem el a valóságot, hogy áldozati szerepben tetszeleghessek. Állítólag a „viselkedésem” miatt szakított velem – az ő viselkedéséről most inkább nem írok, mert jelen pillanatban nem tudnék sok szépet, rosszat meg nem akarok. A „nagy felfedezés”, amit velem kapcsolatban tett, a következő: ha Ennának egyszer azt mondják, már nem kellesz, Enna nem fog könyörögni, „hazamenni” pláne nem; hanem továbbáll és keres magának egy olyat, akinek kell. Ha ez egy 27 éves embernek nagy felfedezés és ezen meglepődik, mert nem is gondolta volna – az minimum szomorú. S erről nem túl adekvát nevetve anekdotázni.

14:46 |

2008. július 5., szombat

Far from the madding crowd

Csupán két fotóval érzékeltetném, mennyire messze vagyunk még Európától:

Gay Pride, 2005, Brüsszel (saját fotó)

Meleg Méltóság Menete, 2008, Magyarország (Index fotó)

Arról már nem is beszélve, hogy a magyar média 90% képtelen volt a megmozdulás nevét helyesen idézni...

18:26 |

2008. június 29., vasárnap

Black Magic

Tegnap este pedig ő muzsikált nekünk:

(saját képecske)

Ha latin zenét hallgatok, mindig elönt az az érzés, mintha a fekete mágia azokon a tájakon még mindig működne... hogy az öreg Carlos pengetőjébe ördög bújt, az viszont bizonyos. :)

Valamint külön szeretném megemlíteni a két fiatal vendégénekes: Tony Lindsay és Andy Vargas kitűnő hangját és azt a lendületet, amivel megtöltötték a dalokat. Santanával együtt összesen tízen zenéltek: a két énekesen kívül két fúvós, három ütőhangszeres (dob, kongadob és egy vénséges billentyűs - tán még a címszereplőnél is öregebb, vérprofi fekete), egy gitáros és egy basszusgitáros "büntette" a tömeget.

Emlékeim szerint a koncert legalább másfél órás volt, ami egy hatvanon túli zenésztől szerintem nem kis truváj...

15:55 |

2008. június 28., szombat

Csak diplomatikusan

Napi f.sság rovatunkban ma:

Kattintásra nagyul, kéretik még szemrevétetelezni hátul a diszkrét il(l)ferrós feliratot, mely külön emeli az amúgy is igényesnek tekinthető periodika színvonalát...

12:37 |